|
qkg:contextText
|
A keskeny arcú költő, a fényes fogú paraszt, s a tizenhét éves démon, azontúl, hogy lábrakapott szimbólumok, üres és hamis figurák is . Az ő dolgaikban még vigasztaló epizód a szeretkezés leírása; itt legalább kamaszkorunk képzeletvilágát látjuk visszajárni. Annyira azonban egy regényen át sem viszik ezek a hősök, hogy akár az ormánysági istálló, akár a pesti forradalom felé kedvünk szottyanjék velük szökni. Sőt az a különös - s ez Kodolányi tehetségének grimasza - hogy a regény elolvasása után szívesebben maradok ebben a kunsági hullabűzben, akár ebben az őrült dzsentricsaládban is Kodolányi purifikálni akar. Ír egy előszót s beleragaszt a regényébe néhány ismert matricát, akik hivatalból undorodnak a rokonaiktól, vagy röhögnek a "szegény hajdenákok"-on. Kodolányi tehetsége azonban épp azt a hullabűzt szomjazza, amelytől hősei fintorognak. Ha a "magyar tizenöt év" ciklusának sikerülne eloszlatnia azt a hullabűzt, amelyet ebből az országból ki akar szellőztetni, újból be kellene ereszteni, hogy Kodolányi regényt írhasson ... Kodolányiban az organikus, szemléletbe rögzött élethitnek a nyoma sincs meg. Érdemes megfigyelni, hogy kongatja idealista hőse szájában a szót s milyen rábizonyító realizmussal beszéltet egy-egy rohadt mellékalakot. Mennyire nem bírja lelki matériával az önmegváltás folyamatait, s mily megdöbbentően győzi megfigyeléssel az élet ellen írt vádiratát. Miféle szabad és harmonikus életet mutatsz te be az embereknek, amikor benned ennek a harmóniának a csírája sincs meg? ... (hu) |
