so:text
|
Nagyon helyes és konzekvens lépés volt a párt részéről, hogy elítélte a huszadik század legkiválóbb marxista esztétáját, a magyar Lukács Györgyöt; annak a lelkesedésnek, amellyel a népi demokráciák marxistái Lukács műveit olvasták, mélyebb és rejtett okai voltak: a filozófiai újjászületés, az új, a Szovjetunió irodalmától eltérő irodalom előhírnökét látták benne. A szocialista realizmus iránti ellenszenve, amely kiérezhető írásaiból, megfelelt annak a várakozásnak, amely a II. világháborút követő néhány évre jellemző volt: sokan azt remélték, hogy Marx és Engels filozófiája a népi demokráciákban a Szovjetunióban ismeretlen, új vágányon fut majd tovább. Lukács ennek a reményének adott kifejezést műveiben, s ezért hivatalosan meg kellett bélyegezni. (hu) |