|
so:text
|
Az elidegenedés megragad bennünket: érzékeljük, hogy a világ tömör, sejtjük, mennyire idegen egy kő, áthatolhatatlan számunkra, és hogy mekkora intenzitással tagad minket a természet vagy a táj... A világ kicsúszik kezünkből és megint önmaga lesz... Az abszurd a kérdező ember és az oktalanul hallgató világ szembenállásából keletkezik... Sziszüphosz elgondolkodik azon az összefüggő cselekmény-sorozaton, amelyet emlékezetének pillantása forraszt egybe, és amelyre nemsokára halála üt pecsétet... De Sziszüphosz a felsőbbrendű hűséget hirdeti, amely tagadja az isteneket és felemeli a sziklákat... Nem létezik az a sors amit a megvetés nem képes legyőzni... Ő a sorsból emberi ügyet csinál, amelyet az emberek közt kell szabályozni. (hu) |
